HOL VAGY, SLAMÓ, MIKOR SZÜKSÉG VAN RÁD???

Előkészületben:

• EDDA-simogató
• EDDA-operett
• EDDA-falvédő szett
• EDDA-ízű selyemcukor
• EDDA-csujogató CD (ajándék hányószacskóval)
• EDDA-mintás konyhakötény
• EDDA Barbie/Ken

2009. február 7-ről 8-ra virradó éjjel roma származású elkövetők a veszprémi Patrióta lokálból kicsalták, majd halálra késelték Marian Cozmát, az MKB-Veszprém román válogatott beállóját. A tettesek a játékos segítségére siető társai közül Ivan Pesicset és Zsarko Sesumot életveszélyesen ill. súlyosan megsebesítették.

Január elsején a szigethalmi Zsigmond sörözőben egy 17, ill. egy 22 éves roma származású elkövető egy ott ünneplő, sportolókból álló társaság két tagját késsel életveszélyesen megsebesítette.

Hat roma származású (többségükben főiskolás, egyetemista) fiatal nem jutott át tavaly november 16-án a Morrison's 2 face controllján . A kiutasított fiatalok panaszt tettek az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál. Mivel a szórakozóhely nem tudta bizonyítani ennek ellenkezőjét, az EBH arra a következtetésre jutott, hogy roma származásuk miatt diszkriminálták őket.

Zsííííír!

A minap zsírt vásároltam (étkezési, sertés). A Sparban egyébiránt, de ez nem különösebben lényeges. Szeretem a zsíroskenyeret, valamint főzésnél/sütésnél is előszeretettel használom (vegáknak, reformélelmiszer-propagátoroknak, szépreményű állatvédőknek kívül tágasabb!). Az üzletben többféle is kapható volt. Az évek során majd' valamennyit kipróbáltam, a kilónként 1500 forintos mangalicazsírral bezárólag.

Meglepő módon az összes közül az osztrák gyártmányú volt a legolcsóbb (289 forint, ellentétben a többi 400 körüli árával- olyik akcióban volt ennyi). Ezt nem értem, de talán majd valaki elmagyarázza. Viszont- akkor is ezt vettem volna, ha történetesen ez a legdrágább. Miért? Mert ez emlékeztet (ízében, illatában, állagában) arra, amit gyerekkoromban hosszú-hosszú éveken át megszoktam*. A magyar termékek minősége- akár azonos márkán belül is- hm... hullámzó. Hogy az itthon egyre inkább (már hogy a gyártók által) preferált ún. ikrás zsírt ki nem állhatom, az akár egyéni szociális problémám is lehetne- gondolom, van, aki pont erre van rákattanva. És még valami. A sógorok gyártmánya praktikus, visszazárható tégelyben van, míg a mieink egyre csak a zsírpapírt, meg a fóliás lezárást erőltetik. Halvány fogalmam sincs, miért.

*A Kádár-rendszerben tk. egyféle zsírt, párizsit, virslit, satöbbit lehetett kapni. De ezek minősége állandó, és mai szemmel nézve abszolút prémiumkategóriás volt. Egyszerűbben szólva- magasan verte a mostaniak 90%-át. Nem is értem, hogy a nemzeti húsipar miért próbálja manapság mindenféle néven a vágóhidakon összesöpört hulladékot a vásárló nyakába sózni élelmiszer gyanánt. Ja, és anno a Gyulai kolbász, Gyulai kolbász volt (a krumplileves pediglen krumplileves). Gondolom azóta lent, Békésben is rájöttek, hogy nem elég a nevet beledarálni a töltelékbe. (Én nem nyafognék, de már nem késő?)

Hadijelentés

Bonsai Duce főhadiszállásáról jelentik a MagyarTávirati Irodának:
A véderő főparancsnoksága közli: A Kárpát-medencében tovább tartanak a súlyos elhárító harcok. Az ellenséget az egész arcvonalon visszavertük. A bolsevisták több ezer harcost vesztettek. Ezekben a harcokban különösen kitüntette magát a Nemzeti Erőforrás Minisztérium.

A magyar csapatok visszaverték az ellenség szociálliberalisták által támogatott heves támadását.

Az EU-tól keletre sikeres támadó vállalkozások során felmorzsoltuk a romkocsmák ellenséges, egyesülni törekvő alakulatait, szétromboltunk demokráciába vetett hitüket és folyamatosan fogságban tartjuk a HÖOK vezetőit. Az ellenség ismételt támadásai a forráskivonás ellen ellen meghiúsultak a védők szívós ellenállásán.

Nem mellesleg szétziláltuk a szakszervezeteket.

Magyar nemzeti csapatok erős demokratikus támadásokat vertek vissza
Budapest, 2013.
(Magyar Távirati Iroda.) A honi arcvonalszakaszon a nemzeti csapatok az év folyamán újabb ellenséges támadásokat vertek vissza. A demokratikus erők a súlyos váltakozó harcokban nagy veszteségeket szenvedtek. Ezrek reményeit megsemmisítettünk. Magyar nemzeti csapatok is erős liberális tűzzel támogatott demokrata támadásokat vertek vissza. Ezekben a harcokban az ellenség kereken több ezer külföldre távozót vesztett.

Az elsötétítés továbbra is folyik, a teljes győzelemig.
Senkinek kételye ne legyen, a felsőoktatásból még lehet pénzt kivonni, a szegénységből való kitörést még lehet jobban meggátolni, a felsőfokú képzésbe bekerülők számát még radikálisabban csökkenteni, s a bekerülők körét a mieinkre korlátozni.

anonymand

Most, hogy a Malac letette végre azt a Blikket, legalább én is elolvashatom. Kiapad6atlan hírhumorforrással szolgál mindenki számára. Kismókusok kenyérre is kenhetik, nagymókusok süteménybe is tölthetik! Itt van például nagy kedvencünk, Hajdúné, született Sarka Kata. Micsinált? Kimentakúthoz? Dehogy! Állítólag megtámadta valami bedrogozott hómlessz a Komjádi uszi mögött. Lássuk be, srácok, valószínűleg nem az eszét akarta elvenni tőle. Szegény Kata, akit a lap valami rejtélyes okból "szépség"-ként aposztrofál, annyira összezavarodott, hogy a rendőrség helyett (a II.kerületi kapitányság mintegy hat perc gyaloglásra van az esettől) a Blikket értesítette az esetről.

Úgy látszik, a Miss World/Earth/Universe/AllIn Hungary kapcsán keltett primitív médiahack nem jött be, muszáj volt valami újabb eszméletlen baromságot kitalálni. Természetesen a lap megszólaltatta hősnőnk hitvesét is, aki jó fotelkaratéshoz méltóan ecsetelte, hogy mit tett volna, ha ott van az ominózus esetnél a muflák formájával. Tán még a támadó szívét is kitépte volna. A comment:com e tárgyban született (szerkesztőségi!) cikkére reagálva többen is hangoztatták, hogy aki kurvának áll, az ne hánykolódjon, ha dugják.

Én ilyet nem mondok, mert, hogy mi az a kurva, azt valószínűleg csak az iskolában fogjuk tanulni (a többiről nem is beszélve).

Most látom csak, hogy sixxék a borsonline-ról dolgoztak. Ezexerint akkora volt a trauma, hogy ez a... ez a... izé, na... ijedtében átrohant Pallagiékhoz is.

Eszemmegáll!

Ma kezembe került a Blikk című szennyl... bulvárújság (nem, nem adtam érte pénzt:-)). Ez az, amelyiknek a főszerkesztőjét Murányi Marcellt a Népszabadság élére szeretné katapultálni a Ringier, Marci bohóc néven. Csuda dolgok vannak az újságba' gyerekek! Van például egy cikk (A Fidesz vezetői szerepet vállalnak a kluboknál- Politikusok focicsatája), amivel csak az elhíresült Horváth Balázs-féle falulátogatásnak álcázott hosszútávú seggnyalás veheti fel a versenyt. (Ezt egyelőre keresem. Ha valakinek van '92-es, első félévi Új Maó- és/vagy Hócipő-gyűjteménye, kérem jelentkezzen!) Magát az írást a jónevű Blikk-összeállítás jegyzi, tulajdonképpen nem is értem, hogy egy ilyen kiváló tollú zsurnalisztáról miért nem hallottunk eddig.

"A kormányzó párt tagjai segítik szeretett egyesületüket, s már várják, hogy elkezdődjön az élvonal(wtf???)beli szezon"- így a bevezető. Majd megtudhatjuk, hogy "Hiába döntenek olykor az ország sorsát befolyásoló kérdésekben, a drukker bennük is ott van, s vélhetően (de nem biztosan) bosszankodnak, esetleg ünnepelnek majd apró momentumok, gólok vagy mondjuk lesek miatt." Itt már határozottan éreztem, hogy az otthon található papírzsebkendő-készlet semmiképp se fog kitartani a cikk végéig, de egyszerűen nem tudtam letenni a lapot, olyan fokú izgalom lett rajtam úrrá. És nem is kellett csalatkoznom!

Megtudtam, hogy Kubatov Gábor (pártigazgató, klubelnök, lista-névadó, háromgyerekes édesapa, Fradista(!)) a megszűnéstől mentette meg az egyesületet (ez olyan lehet, mint a jegesmedvét megállító TSz-elnök), amely immár bajnokesélyes, valamint új stadion is épül (tényleg, ezt a saját szememmel is láttam, először összedűlt, de csak azért, hogy aztán főnixmadárként  feltámadjon, hogy Sz. Feriéknek legyen mit védeni).

Kósa Laja jó ideje szorít a Lokinak (remélem, még nem macskásodott el), sikerült is egy új stadiont kiszorítania, de az sajnos csak jövőre készül el (alig 12 és fél milliárdból), ezért a Loki kénytelen volt Nyíregyházán lezakózni valami ismeretlen norvég csapattól, már jó előre bukva ezzel a nemzetközi szereplést. (A többi kupacsapatunkkal szintén felmosták a pályát, de ez valami érthetetlen okból nem szerepel a cikkben, azzal néhány oldallal később kénytelen szembesülni az egyszeri júzer, ha nem bassza addig földhöz az egész újságot.)

Tállai András is megkapta 28 éves áldozatos munkája méltó jutalmát, 400 milcsit vágott hozzá az állam, hogy úgymond ebből is csinosíthassa a mezőkövesdi pályát. Szinte előttem van a kép, ahogy dolgos kezeivel muskátlikat ültet a B-közép elé matyómintás kezeslábasban.

A nagytermészetű Deutsch-Für Tompit, minden beléptetőrendszerek atyját egy vállveregetéssel intézi el az újságíró (-Doktor  úr, segítsen rajtam, úgy érzem, átnéznek rajtam. -Ugyan, csak azt hiszi... kérem a következőt!), ezért mi se feszegessük most, miért  éppen ő lett az MTK elnöke.

És, ugye van, akit "csak hódolat illet meg, nem bírálat". Aki "gyakran feltűnik a Videoton mérkőzésein, de a szíve csücske igazából a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia (úgy tűnik, az akadémiákhoz valami különös vonzalom fűzi), amely az élvonal újonca. Ő a klub alapítója. Biztosan neki is van köze ahhoz, hogy a PFLA sikeres, élvonalba jutott, és épül az új stadionja, mintegy 3,8 milliárd forintból." Bevallom, gyerekek, itt elsírtam magam, nem bírtam tovább.

...de könnyeimen át még láttam, hogy a lap idézi törökgáborelemez szokás szerint szókimondó véleményét is, amennyiben: "Veszélyes helyzet kezd kialakulni. Megfontoltabb kommunikációt igényelne, hogy a labdarúgás ne váljon a kampányhoz közelítve pártpolitikai kérdéssé."
Köszönjük, Gabi!

Regisztráció újratöltve

Gyerekek, rossz hírem van- leszarom a szurkolói regisztrációt. De nem csak úgy simán, hanem magasról. Magatoknak tettétek tönkre a magyar labdarúgást, most egyétek meg, amit főztetek. Lehetett volna molinókat kifeszíteni, hogy- teszem azt- MONDJ NEMET A SZURKOLÓI ERŐSZAKRA! Ott lettem volna. Nemet mondtam volna. Azt is ki lehetett volna írni: NE HAGYJUK, HOGY A FOCI A POLITIKA JÁTÉKSZERE LEGYEN! Együtt kiáltottam volna veletek. De nem, kussoltatok. Eltűrtétek, hogy egy-egy focimeccs és környéke, a csőcselék tombolásának színterévé váljon. Szótlanul néztétek végig, hogy az NB I. (vagy Csányi-liga, vagy mi a tököm) átlagos nézőszáma egy-két ezerre csökkenjen. Hogy normális, a játékra (khm... játékra?) kíváncsi ember ne nagyon menjen ki mérkőzésre. De, hogy a gyerekét oda vigye, az szinte kizárt legyen.
Én még voltam teltházas első osztályú derbiken. A Népstadionban is. Igen, eleinte apámmal. Aztán a csapattársaimmal. Sokszor a küzdőtéren. Semminemű atrocitásra nem emlékszem. Mintha ezer éve lett volna. Mostanra semmi nem maradt. Senkit nem érdekel a picsogásotok.
És én ettől ugyanolyan szomorú vagyok, mint ti.

Ha netán azok közé tartoztok, akik a balhét csinálják, akkor felejtsétek el, amit eddig írtam. Akkor csak annyit üzennék: Elmentek ti a büdös picsába!

*    *    *

A 2011. évi XIV. törvény a sporthuliganizmus jelensége elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról

16. § Az Stv. 72. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„72. § (1) A szervező a résztvevők egyedi azonosítására alkalmas biztonsági beléptetési és ellenőrző rendszert (a továbbiakban: beléptető rendszer) alkalmazhat, a labdarúgás sportág tekintetében a kiemelt biztonsági kockázatú sportrendezvény és a fokozott biztonsági kockázatú sportrendezvény esetében beléptető rendszert alkalmaz. A rendező a beléptetés során jogosult a résztvevők személyazonosságát ellenőrizni.

(2) Beléptető rendszer alkalmazása esetén a szervező

a) csak névre szóló belépőjegyet, bérletet értékesíthet,

b) személyazonosításra alkalmas, kedvezményekre jogosító kártya (a továbbiakban: klubkártya) kiváltását teheti kötelezővé, valamint

c) a beléptetéskor a rendező útján a belépőjegy, a bérlet birtokosának személyazonosságát ellenőrzi, és személyes adatait egybeveti a belépőjegy, a bérlet vagy a klubkártya adataival.

(3) Ha a beléptetéskor a belépőjegy, a bérlet vagy a klubkártya birtokosának személyes adatai nem egyeznek a személyazonosság igazolására alkalmas igazolványban szereplő adatokkal, a beléptetést meg kell tagadni.

(4) A szervező vagy a jegyértékesítést a szervező megbízásából végző személy a belépőjegy, bérlet eladásakor, valamint a beléptetés során jogosult a néző személyazonosságát a személyazonosság igazolására alkalmas igazolvány alapján megállapítani.

(5) Beléptető rendszer alkalmazása esetén a szervező vagy a jegyértékesítést a szervező megbízásából végző személy a belépőjegy, a bérlet vagy a klubkártya eladásakor, valamint a rendező a beléptetés során a néző személyazonosságát egybeveti a sportrendészeti nyilvántartás adataival. A sportrendészeti nyilvántartásban szereplő személynek belépőjegy, bérlet vagy klubkártya nem értékesíthető, az eltiltó és a kitiltó határozat szerinti sportrendezvény helyszínére, illetve sportlétesítménybe történő belépését meg kell tagadni.”

Régi idők mozija

Ma kedvenc fogyasztóvédelmi blogomon szóba került két film (az Egri csillagok, ill. a Vigyázat, vadnyugat!), és elgondolkodtam, miért nem lehet az ilyen régi alkotásokat moziban élvezni. Mert igaz ugyan, hogy ma már szinte minden film megnézhető otthon, ilyen-olyan formában, de vannak olyan művek, amelyeknek sava-borsa csak igazi mozivásznon jön elő. (Mondom ezt annak ellenére, hogy pl. az Avatart a csömöri Auchanban néztem végig egy full HD Sony előtt állva, hang nélkül. ...már hogy a filmen nem volt hang.)

A Várkonyi-, vagy a Barboni-mozinál persze jobb példák is vannak a fenti jelenségre, két, Zsigmond Vilmos által (ki alig egy hónapja volt nyolcvanhárom éves- innen is jó egészséget kívánok neki) fényképezett jut eszembe először: a Szarvasvadász, és még inkább egyik kedvenc filmem a Gyilkos túra. Mindkettő tele van olyan helyszínekkel, beállításokkal, amelyeket meg lehet ugyan nézni egy mégoly kiváló tévén is, de nem biztos, hogy érdemes. Utóbbiból ide rakok néhány percet:

Hogy ez pont alig illusztrálja azt, amiről beszéltem? Annyi baj legyen. Egyrészt a monitoron úgyse jönne ki a dolog, másrészt ez a kedvenc jelenetem a filmből (lehet, hogy a kedvenc jeleneteimből is csinálok egy posztot), és imádom a bendzsó hangját. Ha öreg leszek, és már nem tudok mit kezdeni magammal, majd megtanulok bendzsózni. Valószínűleg minden háborús filmet fel lehetne hozni példaként a Halál ötven órájától a Szakaszon át a Ryan közlegény megmentéséig (gondoljunk csak a nyitó jelenetre). Ahogy Pyle agyállományának jelentős része szétterül a legénységi WC fehér csempéin a Full Metal Jacketben az szintén jobban élvezhető, ha néhány négyzetméteren teszi ezt pár pixel helyett. Hát nem? Hát de. (Especially recommended for Féli.)

Hasonlóan az autós üldözések is jóval kevéssé élnek otthoni környezetben. Belmondo klasszikus Fiatjai, és szakadt francia csotrogányai helyett egy újabb filmből hoznék példát (Btw- Belmondo. Alighanem a Profi záró képsorai is sokkal hatásosabbak egy moziban ülve, ahogy a helikopter felé haladtában Josselin Beaumont-t szétszaggatják a golyók. És persze közben Morricone halhatatlan zenéje, ah!) A Roninban pl. két ilyen is van, mindkettő nagyon élvezetes. Azért rakom ide a másodikat annak ellenére, hogy a szembemenős rohanás a valóságban tíz másodpercig se tartana, mert Natascha McElhone képes felét valahogy szívesebben nézem Skipp Sudduthénál.

És akkor még valami. Szintén üldözés ugyan, de nem a klasszikus értelemben. Spielberg Párbaja. Az a film, ahol a monumentalizmus a film hangulatát erősíti, a főhős kicsinységét, védtelenségét teszi szinte kézzel foghatóvá. Aki látta, tudja, miről beszélek. Aki nem az megnézheti.

Illetve...

Ars Poetica

Egy bloggertől vett idézettel kezdem:
"Nekem van egy társadalmi helyzetem, van egy világképem, életfelfogásom, vannak céljaim az életben és van egy elképzelésem a hazám fejlődési irányáról, jövendőbeli kívánatos állapotáról. És keresem azt a politikai erőt, amely ehhez a legközelebb áll. Ez jelen pillanatban a Fidesz."
Világos, tiszta beszéd.
Az azért elgondolkodtató, hogy "jelen pillanatban". Meg a többi is.
Drasztikusan nő az elvándorlás, immáron harmadik éve. Nyilván a világkép részeként. Úgyis sokan vagyunk.
Három éve drasztikusan növekszik a szegények száma, nyílik az olló a létminimum és a minimálbér között. Ez felebarátunk hazájának fejlődési irányáról árulkodik. Az elképzelés része.
Egyre több pénzt von ki a kormányzat a felsőoktatásból, egyre csökken a felzárkózás, netán kitörés esélye a kevésbé jómódúak számára. Valószínűleg a kívánatos állapot eléréséhez szükséges eszköz gyanánt.

És idézettel folytatom, ugyanattól:
"Engem valahogy nem érint sem a trafikmutyi, sem a földrablás, sem az e-útdíj. Sem a médiaszabadság felszámolása, sem az igazságszolgáltatás kormány alá rendelése, sem a közműadó, sem a bankadó, sem telekomadó sem más béna kormánykritikai elem."
Világos, tiszta beszéd.
Egy-két dolog azért kimaradt belőle. Nem érinti ugye, hogy csökken (nem kicsit) a felsőoktatásban résztvevők száma. Gróf Széchenyi István mondotta volt: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.” - ez nyilvánvalóan bolsevista támadás, összehangolt liberális aknamunka része volt. Abszolút nem passzol bloggerünk elképzeléséről hazájának fejlődési irányáról, jövendőbeli kívánatos állapotához. Oszt kimaradt az is, hogy nagyon helyes a közmunkában foglalkoztatottakat a minimálbérnél is kevesebb bérért dolgoztatni.  Meg még sok minden kimaradt, de felebarátunk megítéléséhez szerintem ennyi is bőven elegendő. 

Kimaradt az egykulcsos adórendszer. Azt ne merje csesztetni senki, mert az a fontos, azért fideszes a mi fideszesünk. Hogy ez okoz-e károkat, s ha igen, akkor milyen mértékűt, az nyilván a "béna kormánykritikai elem" kategóriájába tartozik, éppen ezért negligálandó. Kaparj kurta mentalitás, pitiáner jellem(?). "Ez jelen pillanatban a Fidesz." 

Elég ritkán olvashatunk ennyire őszinte szavakat, ilyen "költői" hitvallást. Igaz, csak egy blogger, na de akkor is. Akinek van fantáziája, ezeket a szavakat el tudja képzelni például Gulyás Gergely szájából, vagy Rétvári Bence orgánumával tolmácsolva (ártatlan szemekkel a kamerával szemközt), esetleg Balog Zoltán kenetteljes előadásában, horribile dictu, Bonsai Duce parlamenti felszólalásának részeként. Mert hitvallás volt ez a javából, igazi fideszes hitvallás, mentes minden költőiségtől.

De sajnos kisemberként is van elég belőlük (egy estleges választási győzelemhez).
Mit elég?
Sok.
Túl sok.

anonymand

Ez de pocsék vicc volt, Bendegúz!

Imre volt. Parasztgyereknek született. Parasztgyereket játszott. Fiatalon lett övé a hírnév. Egy ország imádta. Önkezével vetett véget életének.

Nyugodjon békében.

Egyik es. Másik es.

Kedves Kristóf!

A mai Budapest Pride-felvonulás kapcsán kilenc pontban soroltad fel, miért is kellene nekem, vagy bármely más, LMBTQ-körön kívül esőnek élvezettel részt vennünk azon a rendezvényen, ahol látványosan demonstráljátok az ún. szubkultúrátok létezését. Néhány gondolatot leírnék erről.

#9 ("Szeretne gazdagabb országban élni") Lássuk be, ez egy szimpla marhaság. Fel tudnád sorolni azokat az országokat, amelyek képesek voltak a GDP-jüket jól mérhető módon- a meleg-turizmusra építve emelni? És, ha igen (feltéve, de meg nem engedve) mennyiben volt ez köszönhető egy egyszeri ordenáré rendezvénynek, és mennyiben egy jól kiépített, az ilyen látogatókra épített infrastruktúrának? Mert az utóbbi mintha visszafelé fejlődne. Egyebekben úgy gondolom (ebben nyilván nem értünk egyet), hogy nem kell társadalmi szintű rendezvényekkel (értsd- Budapest Pride) támogatni az ilyen, mégiscsak egyfajta devianciára épülő forgalmat.

#8 ("Mert szeretne többet tudni") És ezt a fajta tudásvágyat egy csiricsáré, értéktelen tüc-tüc zenére történö felvonulás által csillapítani. Aha.

#7 ("Mert egyszerűen csak kíváncsi rá, milyen lehet ez") Kösz, nem. Valamint egy előítéletek ellen küzdőnek olyan ordas sztereotípiát előhozni érvként, hogy minden homofób látens meleg... hát, nem is tudom. Csak nem te is a saját előítéleteid foglya vagy?

#6 ("Mert a szerelem szép") Kétségtelen. El is tudom fogadni, hogy alkalmasint meleg párok kézen fogva sétáljanak az utcán, mint bárki más. De mennyiben igazolja ez egy "önmutogató" rendezvény létjogosultságát?

#5 ("Mert még úgy sincs programja szombatra, és szereti a The Kolint") "...ideje van, teje van, miért ne szoptasson?"- idézhetném a régi viccet. De még ha szeretném is a Kolint, akkor sem biztos, hogy árukapcsolás keretében óhajtanám hallgatni őket.

#4 ("Mert fogalma sincs, kik azok a transzvesztiták, transzexuálisok, nyunyók, butchok, és így tovább...") Szóval mindenkinek rá lesz írva a homlokára, hogy ő micsoda. Értem. Ezzel együtt, bár elég nyitott vagyok a világra, ilyen mélységig azért nem érdekel a meleg kapcsolatok szereposztása.

#3 ("Mert szeretne egy jó ügy mellé állni") Persze. Majd keresek egyet.

#2 ("Mert biztos lehet benne, hogy szeret valakit, aki meleg") Lehetséges. De attól függetlenül szeretem, hogy meleg (vagy kancsal, sánta vagy nem szereti a sört). És nem azért, ill. annak ellenére. Ugyanúgy nem érdekel, sőt irritál, ha valaki- szemforgató módon- "ötvenéves, evangélikus, adófizető polgárként, háromdiplomás, heteroszexuális színházigazgató férfiként" aposztrofálja önmagát, mint ahogy annak beállítottsága sem érdekel, akinek ellenében teszi ezt. Nem gondolom, hogy ennek jelentősége volna. Éppen ezért nem értem, miért jó az, ha valaki egy fél városon át tartó heppening keretében teszi közhírré szexuális identitását. Legyen az hetero-, bi-, homo-, avagy transz-jellegű. (Azt a felmérést szívesen elolvasnám.)

#1 ("Mert a diszkrimináció-vezérelte támadások mindannyiunkat érintenek") Azért ez nem ilyen egyszerű, hogy meleget, vöröst, cigányt, kövéret egybemossunk. Te is tudod, én is tudom. De ezt egyszer talán egy sör mellett megbeszélhetjük.

Én ugyanis nem leszek kint a Pride-on.

(És még valami. Ha a "köz"-nek írsz, publikálsz, tisztelj meg minket azzal, hogy átolvasod a leírtakat, mielőtt nyilvánossá teszed! Köszönöm. És elnézést a tegezésért. Ez semmiféle tiszteletlenséget nem jelez, csupán ez tűnt kézenfekvőnek.)

Szép, szép... de asztalnál meghalna

Ha valaki nem ismerné az anekdotát, az egyszeri cigányprímás mondta ezt Yehudi Menuhin hegedűjátékára. És, hogy miről jutott ez eszembe? A minap egy étteremben vacsoráztunk, és elgondolkodtam, hol, milyen zene szól étkezés közben, és ez milyen hatással van rám. A lista nyilván szubjektív, és természetesen függ a szóban forgó hely jellegétől, de valamiféle következtetés azért kiolvasható belőle.
...három, és!

0. Hüvelyk Mátyás, helybéli zeneiparos félautomata szintetizátoron slágerokat tol, lehetőleg full hangerőn (nincs az a fogás, ami ezt elbírná)
1. helyi kereskedelmi rádió ("Fűrészárút csak Gyuszitól, a piac mögött a Betyárkörte utca 6. alatt!")
2. országos kereskedelmi rádió (az idióta betelefonálós játékok étkezés közben fokozottan idegesítőek)
3."konzerv"-zene a személyzet/tulajdonos ízlése szerint (Vagy bejön, vagy nem. Többnyire nem.)
4. csönd
5. komolyzenei rádió
6. Jazzy rádió
7. komolyzene (Mozart? Vivaldi? Bach? Persze nem a Máté-passió. És kiváltképp nem Petrovics Emil-kantáták, mert elhajítom a kanalamat!)
8. (bár)zongorista (Mondom- zongorista. Klimpírozni én is tudok.)
9. vonósnégyes, hárfa+fuvola, ilyesmi
10. jazz-trió (Jó lenne megérni, hogy Jacques Loussier kisegyüttese kísérje a rántottszeletemet.)

Nevezetes hiánya a felsorolásnak az ún. magyar nóta. Na, ahhoz már tényleg hangulat kell.  És némi ital.

Fischer Annie- 99

Fischer Annie, háromszoros Kossuth-díjas zongoraművésznő ma lenne kilencvenkilenc éves. Több, mint tizennyolc esztendeje azonban nincs közöttünk.

Az 50-es, 60-as években Magyarország fő komolyzenei "exportcikke" volt. (Innen származik közismert ellentéte Cziffra Györggyel, aki a háború után is elsősorban bárokban tudott zenélni, a szocialista állam soha nem ismerte el művészetét- nem véletlen, hogy '56-ban disszidált, és Franciaországban talált új hazára.)

Mindezzel együtt Fischer Annie istenáldotta tehetség volt, viszonylag kevés fennmaradt felvétele ma is sok zenehallgatónak okoz örömöt. Például Mozart 21. zongoraversenye, amelyből egy részlet alant. A Magyar Állami Hangversenyzenekart Mura Péter vezényli a Zeneakadémia nagytermében. Fischer Annie- szokásához híven- kotta nélkül, jórészt behunyt szemmel játszik, úgy tűnik, egy Bösendorferen. (Tisztelettel felhívnám a figyelmet, hogy a Magyar Televízió felirata hibás: a Köchel-jegyzékben 465-ös szám alatt egy vonósnégyes szerepel (jelesül a 19-es "Dissonanzen"). A fenti c-dúr concerto helyesen a 467-es, gyakorta Elvira Madiganként említett ...ha valaki kérdené.)

Macskaléptekkel múlik az álom,
 ahogy jött, megy- pihe-puha lábon.
 Új rablói vannak a nyárnak.

Bőröd, mint hófehér alabástrom,
 rajt' megannyi égő harapásnyom.
 Új rablói vannak a nyárnak.

Milyen volt szőkeséged, még tudom,
 de látnom többé nem lesz alkalom.
 Új rablói vannak a nyárnak.

A játszótársam akartál lenni,
 ülni, állni, élni, halni- ennyi.
 Törvényen kívül, mint az állat.

Már új rablói vannak a nyárnak,
 lankadtan lógnak a héja-szárnyak.
 ...de a volt álmok visszajárnak.

Bella Étterem Café, Balatonfüred

 Ma* a balatonfüredi Bella Étterem és Pizzériába vetett sorsunk, mely a Tagore sétányon található. Miért? Mert Jaliskának megtetszett a kitett étlapon a hideg erdei gyümölcsleves vaníliafagylalttal. Megértem- majd harminc fok volt. Jómagam a kétszemélyes Bella-tálat ajánlottam mellé (kijevi csirkemell, fokhagymás sertéstarja, gombafejek rántva, szalonnás sertéssteak, párolt zöldség, vegyes köret).
 Kívülről betekintve a hely teljesen üresnek tűnt, eltekintve az egyik asztalnál ücsörgő pincérlánykáktól. Rossz ómen, rossz ómen, de a Balaton-part felé eső terasz nagyon csábítónak tűnt, ezért "Bátraké a szerencse!" kiáltással letelepedtünk az egyik árnyas asztalhoz, majd indulásként ásványvizet, valamint- tekintettel a melegre, ill. a délutáni kókadtságra- kissé rendhagyóan jegeskávét rendeltünk... volna. Azonban a rendelést felvevő kisasszony sajnálattal közölte, hogy roppant szerencsétlen módon a vanília fagylalt... hm... épp az imént fogyott el. (Ennyit a gyümölcslevesről, amiért tk. bejöttünk.) Magára valamit adó hely nem követhet el ekkora szarvashibát, ha a szomszédban, az étteremtől kb. 12 méterre (vanília) fagylaltot (is) árulnak. (500 méteren belül további mintegy hat fagylaltozó volt fellelhető.) Ez volt az a pillanat, amikor mélyen megbántuk, hogy pillanatnyi csábításnak engedve ezúttal cserbenhagytuk a Borcsa joviális pincéreit. A kényszerűségből kikért kapuccsínót kavargattam, és éppen azon polemizáltunk, miként lehetséges, hogy a régi emlékeinkben élő hosszas várakozás helyett manapság szinte pillanatok alatt kihozzák a rendelést, mikor ezt illusztrálandó már meg is kaptuk a feljebb jelzett kétszemélyes fogást. Ami kinézetre rendben is volt, ezért mohón nekiestünk. (Úgy hiszem, itt illendő megjegyeznünk a miheztartás végett, hogy hozzánk jóval közelebb áll a tradicionális kétpofára való zabálás, mint a wannabe közönség által favorizált nouvelle cuisine, ami sajnos hazánkba- sok máshoz hasonlóan- kissé nyakatekert formában érkezett el, jelesül- adjunk minél kevesebb, minél jobban felcsicsázott ételt, valami fennkölt névvel a lehető legdrágábban.)

 ...de jaj! A pillanat varázsa tovatűnt, a kristálytükör meghasadt. A Bella-tál messze nem hozta az elvárásokat. A kijevi csirkemell percek alatt dermedt bele a vastag, íztelen sajtrétegbe, ellenben fűszervajnak nyomát se találtuk. A sertéstarja vékony, száraz, és rágós volt, a rántottgomba viszont szottyos. A párolt zöldséget főként egy kevés répa képviselte. A rizs villámgyorsan ragadós masszává lényegült át. Eh!
 Időközben a szomszédos asztalhoz népes diákcsapat települt, és hangos- részint magyar, részint német nyelvű- társalgás közepette kólát (mi mást?), valamint pizzát rendeltek.
 Rend a lelke, mind esznek- mondá Besenyő Pista bácsi, és mélyen igaza volt. ...de mikor láttuk, hogy késsel-villával esnek neki a pizzáknak, kissé megszédültem.

 Nem is időztünk ott soká.

*egy hónapja (fotó: online-szallas.hu)

Amint azt a mellékelt ábra mutatja

Tegnap igen érdekes írásra bukkantam. Noha két és fél éves, sajnos az aktualitásából mit sem vesztett.  (Az örök proli és a civilizáció rothadása)

Erre ma mi a vezető bulvárhír?

A 3 millió forintnyi tartozást felhalmozó, összeférhetetlen, 11 tagú(!) Faragó családot öt évnyi huzavona után, fokozott rendőri erő segítségével lakoltatták ki a Kőbányai Önkormányzat által biztosított bérlakásból.
(Az önkormányzat állásfoglalása a kilakoltatásról itt.)

(fotó: kapcsolat.hu)

Hogy miért kellett ehhez százas nagyságrendű karhatalmi erő? Mert mindig akad néhány (ezúttal 50-150), magát jogvédőnek mondó idióta, aki úgy gondolja, hogy egyesek alanyi jogon nézhetik hülyének a többieket.

Hát, egy lófaszt!

Atikám világa

Mesterházy barátunk a minap kikelt a kormánypártok reklámadó-, illetve kampányfinanszírozási elképzelései ellen. Rossz hírem van: ezt a szopórollert magatoknak barkácsoltátok, picinyem, így hát tessék szorgalmasan hajtani most már (sajnos a csattogós lepkét Fletó elvitte magával). Teccettek volna az "elmúltnyolcévben" korrekt pártfinanszírozási rendszert kialakítani, és nem pediglen jóllakott óvodásként ücsörögni az éppen csordogáló pénzecskén. Meg nem lenyúlni mindent pofátlanul, nem gondolva arra a nyilvánvaló tényre, hogy lesz még böjtje ennek. (Gyengébbek kedvéért: ez van most.)
Pláne nem kellene a Die Weltnek elsuttogni, hogy "soha nem tagadtam, hogy egykori párttársaim korrupciós ügyei hatalmas gondot jelentenek az MSZP számára...". Hanem kiállni szépen a pódiumra, és őszintén beszélni erről, úgy a párttársak, mint a "zemberek" (lásd még: választópolgár) előtt. Messze nem helyettesíti ezt, ha szépen sunyiban, autokrata módszerekkel kiszorítod a pártvezetésből azokat, akikről úgy gondolod, hogy felelősebbek nálad az elmúlt évtized ámokfutásáért. 
Ennél már csak egy nagyobb hiba van: azt hinni, hogy egy Mesterházy Attila nevű színtelen, szagtalan miniszterelnökjelölttel fikarcnyi esélye is van az ellenzéknek választási sikerre. Bajnait háttérbe tolni tuti öngyilkosság.
Ha csak azt nem tekintjük sikernek, hogy néhány (<20) régi elvtársad társaságában továbbra is a Parlamentben melegedjél.
Akkor viszont tessék ezt kitűzni célként. Mert ez itt alul kicsit nevetséges egyelőre.

UPDATE: Mesterházy vállalja. Illetve, vállalja, ha felkérik (nyehehe). Hát, köszönjük szépen, ennyit a kormányváltásról. Hol vagy, Botka Laci?
Bővebben itt:
http://avakkomondor.blog.hu/2013/06/03/mesterhazy_vallalja_valsagtanacs_a_fideszben

(fotó: szocialistafigyelo.blog.hu, mesterhazyattila.hu)

FELHÍVÁS!

KÉRJÜK A HAJDÚ-BÉT-ÜGY KÁROSULTJAIT, HOGY HALADÉKTALANUL JELENTKEZZENEK A BOHÓCÜGYI ÁLLAMTITKÁRSÁGON!
ZSÁKOT MINDENKI HOZZON MAGÁVAL! (LÓLÁBAT A HELYSZÍNEN BIZTOSÍTUNK.)
JELIGE: GÁ-GÁ, LIBU-LIBU, GÁ-GÁ

AKI NYILVÁNOSAN HAJLANDÓ LEKÖPNI bajnai gordonT, SORONKÍVÜLISÉGET ÉLVEZ.

Minden más ügy károsultjainak coki! (Ideértve különösen a földmutyi-, trafikmutyi-, ill. szerencsejáték-ügyben érintetteket, valamint bármely más 2010 áprilisa után keletkezett gazdasági hátrányt.)

Ugyanitt másodrendű frissességű Alaptörvény díszkiadásban kilós áron!

...igen, oda!

Vas Imre és Cser-Palkovics András kormánypárti képviselők április végén nyújtottak be egy olyan módosító javaslatot az információszabadságról szóló törvényhez, amely korlátozhatja a közérdekű adatokhoz való hozzáférést. A tervezetet április 30-án sürgősséggel el is fogadták: az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak, két fideszes politikus, Ángyán József és Bencsik János tartózkodott. A módosítás szerint csak a törvényben ellenőrzésre feljogosított szervek, például a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) és az Állami Számvevőszék (ÁSZ) kaphat teljes körű betekintést a közpénzek felhasználásába, a szélesebb nyilvánosság csak korlátozottan juthat hozzá az adatokhoz. A két fideszes az indoklásban erről annyit írt: nem kell teljesíteni az olyan visszaélésszerű adatigénylést, amelynek során általánosságban kérnek mindenféle adatot, és amelynek teljesítése az adatkezelő (például állami hivatalok) működését jelentősen akadályozná.
(2013.április) (forrás:index.hu)

Több mint 1300 írásbeli kérdést adott be a Fidesz december 19-én, pénteken, ill. december 20-án, szombaton a miniszterekhez, kétszer annyit, mint eddig egész évben - derül ki az Országgyűlés adataiból. A legtöbb kérdést az oktatási és a közlekedési tárcavezető kapta, előbbi 173-at, utóbbi 172-t. Szintén 100 feletti írásbeli kérdést intézett a Fidesz a szociális-, az egészségügyi-, az igazságügyi-, a földművelésügyi-, az esélyegyenlőségi- és a pénzügyminiszterhez. A házszabály szerint az írásbeli kérdésekre 15 napos határidővel kell válaszolni, az nem számít, ebből mennyi a munkanap. Az Országgyűlés ellenőrzi, hogy a miniszterek betartják-e ezt a határidőt, ha nem, a házelnök figyelmeztető levelet küld a tárcavezetőnek. A Fidesz és a KDNP most beadott írásbeli kérdéseinek január 5-én és 6-án jár le a határideje. Havasi Bertalan, a Fidesz sajtófőnöke azt mondta: az országgyűlési képviselők alkotmányos joga és kötelessége is, hogy a kormány tagjait többi között "írásbeli kérdések útján is ellenőrizzék". Hozzátette: mivel véget ért az őszi ülésszak, erre most ezt látták megfelelő formának. Az elmúlt esztendőkben nem volt példa ilyen év végi kérdésdömpingre. Tavaly az ellenzéki pártok ugyanebben az időszakban 26 írásbeli kérdést nyújtottak be a miniszterekhez, illetve a kormányfőhöz. A szocialista-liberális koalíció 2002 óta tartó, második kormányzása idején eddig a legtöbb kérdést, mintegy 300-at, 2004-ben intézték az ellenzéki pártok a tárcavezetőkhöz, illetve a miniszterelnökhöz az év végén.
(2008.december) (forrás:hvg.hu)

Na, nem, majd Zámbó Krisztián, b+!

Dohányüzlet a korzón

 "Besétált hozzám egy férfi azzal, hogy tudja, nem nyertem a trafikos pályázaton, ő viszont igen, és szívesen átvenné az üzlethelyiséget" - mesélte az Indexnek egy felháborodott trafikos a Kosztolányi térről.
(http://index.hu/gazdasag/2013/04/24/atvennem_a_boltot/)

Rákérdezhetek? Tóno Brtko volt az?

Szintén zenész

(fotó. stop.hu)

Tele a média Ganxstával. pl.(>)(>)
Gondolom nem azért, (legyen bármily exhibicionista is) mert szeret házalni a nyomorával. 
Hanem, mert pénzt kell csinálnia mindenből.
A fellépésekből.
Interjúkból.
A csámcsogó bulvárriportokból.
Az idétlen tévéműsorokból.
Zsákbanfutásból.
Lepényevésből.
Seggrepacsiból.
A levegőből.

Muszájból.

Gyerünk, Zoli! Én veled vagyok.

Рихтер играет Моцарта

Zenéről baromi nehéz beszélni (főként egy magamfajta botcsinálta zenehallgatónak). Nem tudom, egyáltalán érdemes e. Aki nem fogékony az ilyesmire, annak lelkendezhetek napestig, hogy ez a morózus vénember ott a zongoránál... csodát művel. Csodát, úgy, olyan természetes módon, ahogy más megiszik egy pohár vizet. Leül a hangszerhez, és teszi a dolgát- leüti sorban a hangjegyeket, amit egy Mozart nevű másik géniusz jó kétszáz év előtt lekottázott. És semmi mást nem csinál. Nem iktat be a műbe öncélú trillákat, nem grimaszol. Mindenféle modorosság teljesen idegen tőle. A teátrális előadásmódot, a széles gesztusokat meghagyja Horowitznak. (A Trifonovhoz hasonló pojácákról már nem is beszélve. Úgy emlékszem, az ilyenekről írta Petőfi- "Tán csodállak, ámde nem szeretlek."). Megjegyzem, ha akarna se tudna másképp játszani, olyan közel helyezkedik a zongorához. Legszívesebben tán felülne rá. Másra nem is figyel. Nem tekintget körbe, nem tart kontaktust senkivel. Csak Szvjatoszlav Teofilovics van, és Wolfgang Amadeus. Barátja, Barshai, és a kis létszámú Japan Shinsei Symphony kiváló, alázatos partnerek ehhez. Nemkülönben a Yamaha zongora, ami az efféle előadásmódhoz tökéletes. Richter utolsó éveiben a Yamaha külön teamet tartott fenn, hogy a művészt, bárhol jár a világban, elkísérje.

Nem érdemtelenül.

Maynard Solomon Mozart-biográfiája szerint egyébiránt ez volt a szerző kedvenc zongoraversenye. (Ha valaki kérdezné.)

Ellenpontnak egy Malcolm Frager-felvétel ugyanerről a darabról. Felhívnám a figyelmet, hogy Frager kotta nélkül játszik (nem emlékszem olyan esetre, ahol Richter ilyesmire vetemedett volna, ő a blattolásnak, ismeretlen zenemű első látásra- prima vista- játszásának volt nagy mestere)- egy Steinway zongorán egyébiránt. A felvétel 1989-es, az Orchestra della Radiotelevisione della Svizzera Italiana élén Marc Andreae. (Ezután nem sokkal Fragernél rákot diagnosztizáltak, amiben aztán 1991-ben, 56 évesen, meg is halt.)

Noha az idegen nevek átírási szabályai szerint a helyes írásmód Rihter lenne, ezzel az alakkal sehol nem találkoztam. A Hungaroton lemezein is a Szvjatoszlav Richter "öszvér" forma szerepel, ezért magam is ezt használtam.
Most akadt kezembe a Hadrovics László főszerkesztette A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása című kézikönyv. Ez a Richter személynevet (is), mint idegen eredetűt, kivételként említi.
Szóval... mindegy.

Ma van százharminc éve, hogy a mérsékelt forradalmár, a klerikális kommunista, az örök magányos szerelmes, az entellektüelek Seress Rezsője Szegeden megszületett.
És holnapután lesz hetvenhat éve, hogy meghalt.
(A képen az FC Nyugat Babits, Juhász Gy., Kosztolányi összeállítású fedezetsora látható a Szondi-teszt fotózásán.)

A poszt egyelőre csupán egy vázlat. Egy emlékeztető. Egy jelzés. Egy emberről, aki ellentmondásos énjével- szinte bizonyos, hogy nem annak ellenére, hanem éppen annak köszönhetően- a legnagyobb magyar költők egyike tudott lenni. Ha valakinek van róla mondanivalója, ne rejtse véka alá! Aki eltalálja, hányszor kísérelt meg öngyilkosságot Juhász Gyula, különdíjban részesül.*

Egyébiránt Sárvári (Schall) Anna- az Anna-versek ihletője- a költő után egy évvel (első férjéhez hasonlóan) szintén megmérgezte magát. Juhász Gyulától teljesen függetlenül, valószínűleg sorsának kilátástalansága miatt.
Továbbmenvén- Zöldy Vilma, kit Juhász Gyula verseiben (színpadi szerepe után) Hermiának nevez, hasonlóképpen öngyilkos lett, még 1927-ben.
Klima Ilona- szegedi ifjúkori szerelme- aki 1907-ben megmentette a Lánchídról magát a Dunába vetni készülő költőt, később, paradox módon (már gyakorló, jónevű orvosként) morfintúladagolásban halt meg. Juhász Gyula Ili halálára címmel (álnéven) nekrológot is írt róla a Hétfői Rendkívüli Újság 1922. július 31-i számába.
Kilényi Irma, szegedi tanárnő, aki hosszú éveken át önkéntes titkárnője volt a költőnek 1944-ben felakasztotta magát. A hozzá írt vers 1929-ből:

Túl minden kínon és halálon,
Feléd száll egy szó, a szavam,
Benne egy meghiúsult élet
Minden jósága, vágya van,
Hiába: meg nem válthat engem
Minden remény, hit, szeretet,
Talán a szörnyű végtelenben
Még találkozhatom veled?

*Péter László nyolc dokumentált esetről tud.

Juhász Gyula utolsó képe a szegedi Idegklinika kertjében. (forrás: Ponticulus Hungaricus)

Addig egy kis kedvcsináló az Osztovátától. Kellően depresszív. Íme:

Peti

 Hiszek benne, hogy mindenkinek helye van itt, aki ide született.
 Ennek ellenére nem voltam szomorú, mikor Mohácsi Viktória elment. Némi eufémizmussal azt mondhatnám, hogy fikarcnyit sem használt a romák ügyének. A többi megélhetési jogvédő tevékenységéhez hasonlatosan.
 Mikor Kertész Ákos ment el, azért elgondolkoztam. De úgy véltem, sikerült felköpnie majd aláállnia. Ha azt hiszi, Kanadában hamarabb megszárad, ám legyen.
 De most, hogy Gerendás Péter készül távozni, mélységesen szomorú vagyok.
 (A Facebook-bejegyzés a videó után.)

Peter Gerendas
Búcsúlevél kicsit másképp…….
Nagyon fájnak nekem azok a mondatok amelyeket le fogok írni, de nem dughatom tovább a fejemet a homokba. 15 lemez, számtalan rangos díj után úgy döntöttem, hogy befejezem itthoni tevékenységemet. Ennek számos oka van.
Az egyik ok a hazánkban tapasztalható fasizálódás.
Néhány éve történt , hogy az utcán egy negyven körüli hölgy amikor meglátott azt mondta “te szemét patkány” Úgy éreztem, a szívemből egy darab, kitépve ott gurult el az aszfalton. Azon gondolkodtam miféle gyűlölet bujkál ma az emberekben, amikor én, aki nem vagyok politikus (náluk szakmai ártalom az ilyesmi), televízió interjúim során a gyermekeimről beszéltem, zenémmel, vagy szövegeimmel, viselkedésemmel senkit nem bántottam , ilyet váltottam ki valakiből, aki feltehetően anya, vagy az lesz egyszer. Pedig engem legtöbben arról ismernek, hogy sok gyermekem van. Még ma is ott állok az utcán, megdermedve.
A mocskos zsidózás, a nácik szerecsenmosdatása, a politika kufárkodása az emberek létező előitéleteivel, a már szinte természetes hétköznapi terminológiává lett bizonyos “zsidó háttéruralomról, zsidó bankárokról “ szóló hazugságok, összeesküvéselméletek és ezzel egyidejüleg a jól bevált bűnbakképzés általánossá válása , a folyamatos cigányozás, buzizás miatt régóta fontolgattam a távozást. De van egy “gulyás feelingem”, mint ahogy egy Klauzál téri sólet életérzésem is. Az anyanyelv, a hazám iránti forró szeretetem, a költészet, az irodalom, Bartók, Kodály, József Attila, Kosztolányi, és a többiek, idekötnek. Szakmailag soha nem volt szerencsém. Más híres előadókat kísértem, egy méterrel a hátuk mögött, és ennek szimbolikus jelentősége is volt. A második vonalban születtem, és ott is maradtam. Később a saját lábamra álltam. De a Rádiók nagyon keveset játszották a dalaimat, emiatt nem lehettek slágerek azok. Az elenyésző számú koncertek helyét átvették a vendéglátó helyek és a céges, sonkatekercs mellé játszott aláfestő zenék. Utáltam, ahogyan hátat fordítva zabáltak jólöltözött hölgyek, urak, akik felettébb leszarták a produkciót. Ma már ezeket visszasírom, mert játék közben a számlakönyvemre koncentráltam, a családomat tartottam el abból, hogy a művészetemet a kaszinótojás mellé felszolgálták. De ma már nincsenek ilyenek. A cégek csődbe mentek, de addig még gyorsan, a helyemet átvették a napi rendszerességgel jelentkező tehetségkutatónak álcázott valóságshowk hősei, akik három percig tündökölnek, de utánuk folyamatosan jön az utánpótlás, és mivel tehetségekben rendkívül gazdag ország vagyunk, kilátás sincs arra, hogy az elkövetkező 30 évben ne takarja ki valaki néhány percre a napot. Koncertek nincsenek. Felkérnek, aztán lemondják.
Öt évente csinálok baráti segítséggel, saját szervezésben egy-egy nagyobb produkciót, de két hónap próba, felkészülés ,az életművem bemutatása után kicsit zsebbe kell nyúlnom a végén, miután mindent kifizettem. Maradnak a vendéglátó helyek, ahol mikroszkopikus összegeket fizetnek, és néha még abból is alkudnak. Volt egy nagyon jó színházi ötletem is , de senkit nem érdekelt, de mégcsak vissza se hívtak, hogy ezt elmondják nekem.
Az életem során összegyűjtött javaimat eladtam, amit mind feléltünk. Zongora, ami sokat jelentett nekem, gitárok, amelyeket a spórolt pénzemből vettem. Néhány hete egy 30 éve dédelgetett 66-os Stratocaster gitártól váltam meg, amelynek eladása(nagy érték) pont egy hónapi megélhetésünket bitosította. Pedig nem élünk nagy lábon. Ez nem normális dolog. Ez az ország élhetetlenné vált . Értéktelenné vált az érték. Felment az ára a selejtnek. A gyermekeim az iskolában akkor vannak megdicsérve, ha mozdulatlanul ülnek a padban, mint a robotok. Az ablak akkor nyílik ki automatikusan, ha a műszer oxigénhiányt jelez . Igazgatói intőt kapnak jelentéktelen csínyekért. A zeneiskolában (ahol zenével elenyészően keveset foglalkoznak) lelkipásztori jellemzést kérnek, és választanunk kell ,hogy hittanra járunk, vagy etikára, amivel alaposan körül tudják rajzolni, mindenki identitását. Folyamatos Apeh szorongatásban vagyunk , 3 havonta inkasszóznak ,mert a Bt. Költségeit ha van bevételem, ha nincs, fizetnem kell. De időnként jön 20 ezres parkolási bírság, eladhatatlan zártkerti ingatlanon lévő használhatatlan sufni utáni 40 ezres építményadó, elviselhetetlen telefonszámlák, 3 Ft 50 fillérért vett I phone –ok amik a hűségnyilatkozat lejárta után (pont amikorra szétesnek) 300 000 Ft-ba kerülnek. Büntetések , 71 ezres gázszámla, 30 ezres villanyszámla és kocsira felvett 5 éve fizetett frankhitel (amiből még 1 év hátravan) pedig amikor megvettem már 200 000 km volt benne. A ház ugyan tehermentes, de bármikor ráterhelik a tulajdonlapra, esetleg valamilyen kifizetetlen számla miatt, így akár mi is hajléktalanok lehetünk. 6 kiskorú gyermekem van, de igazából a jövőképem kb egy hétre elegendő és az is eléggé lesújtó. Nemcsak a jövőtől félek már, hanem a jelentől.
Ezért úgy döntöttem, hogy elindulok valamerre. Még nem tudom igazán merre. Dél felé, vagy inkább északra? Sikerül-e, vagy nem? 57 éves vagyok. Ennyi idős korában apám már vágta a centiket a nyugdíjhoz. Nekem se nyugdíjam nem lesz, se centim.
Nem vagyok hajlandó korrumpálni, vagy pártokhoz, politikusokhoz dörgölődzni. Nem vagyok képes könyvet írni “hogyan veszítettem el a szüzességemet” .Nem tudok tanítani ,nincs türelmem hozzá,mert folyamatosan arra gondolok,miért kell ezzel kínlódnom, vannak nálam sokkal képzettebbek, akik nálam ezt jobban csinálnák, amihez meg én értek,, azt meg nem csinálhatom. Egy másik országban kell valahol meghúznom magam egy ideig, és bízni abban , hogy van olyan hely a Világon, ahol értékelik amit én tudok. Mert itt nem, ezzel jobb szembesülni. A gitáromba kapaszkodok, mint egy hajótörött. De nem azért írom ezeket, mert sajnáltatni akarom magam, Isten őrizz! Megoldottam mindig, és most is meg fogom. Bízom a tehetségemben. Idáig mindig én tartottam a lelket a barátaimban, bizonyos “napsütésről, meg madárfüttyről” beszéltem,de már nem tudok ilyen okosakat mondani. Muszáj visszakapnom a reményt, a jövőképet, a mosolyt, hogy gyermekeimre úgy nézhessek, ahogy néhány éve.
És miközben ezt írom, kislányom Róza idehozott egy papírt “Boldog Húsvétot apu”…