Végezzünk el egy gondolatkísérletet!
Az alábbi képeken szereplő két személyről nem tudunk semmit. Csupán annyi információnk van, hogy egy távoli, általunk egyáltalán nem ismert országban indulnak egy országgyűlési képviselői helyért, egymás ellen. Melyikre adnánk a voksunkat?
Nos, én az első fotón szereplő Madárfejű Lajcsikára semmiképpen sem. Hogy egyértelmű legyen: itt még nem az alannyal (róla később), hanem a beállítással van bajom. Balszerencsés módon pont ez az első, amit az avatatlan szemlélő észrevesz. Amelyik párt csupán arra képes, hogy az amerikai filmekből oly jól ismert, letartóztatás alkalmából az archívumba készített képpel próbálja reklámozni a jelöltjét, az, több, mint valószínű, hogy nem képes elvezetni egy országot. Kicsit a lajstromszámot és a magassági beosztást azért hiányoltam a képről. A kompozíció enélkül is hihetetlenül borús hangulatot áraszt, elképzelhető, hogy a készítője (fotós? grafikus? tipográfus? szomszéd kisfiú?) az ellenérdekű fél alkalmazásában állt. Az ő ténykedésére még rátesz egy lapáttal a főhős, aki- Lássuk, mire megyünk együtt! felkiáltással- temetkezési vállalkozónak öltözött. Hogy alulra mi van írva, az a szemlélő számára olvashatatlan. Kik lehetnek ezek? Rejtély. Azok ott a nemzeti színek? Vagy egyszerűen csak a fekete a kedvencük? Megannyi kérdés...
...ezzel ellentétben a másik jelölt tudja, mit akar. Ő is, maga a kép is derűs hangulatot áraszt. Kis mosoly, gondosan nyírt frizura, lehelletnyit vállból kifordul a síkból, nyájas tekintete egyszerre néz a szavazó szemébe és a fényes jövőbe, felettünk mindig kék az ég. A nyakkendő színe úgy oldja a sötét zakó hivatalosságát, hogy ugyanakkor finoman harmonizál a név mögötti narancs árnyalattal, ami pedig vélhetően a párt színét hozza. A háttér tagolt, látszik, hogy nem egy paraván előtt készült a kép (de), ellentétben a másik kompozícióval, ami kissé olybá tűnik, mint ha a nagy sietségben elfelejtették volna kivenni belőle a greenbox zöldjét. A jelölő szervezetek kitűzőszerű megjelenítése telitalálat. 10/10.