Lement a második kör a miniszterelnök-jelölti vitában. Úgy tűnik, van, aki továbbra sem nagyon érti, mi fán terem a képernyős öltözködés.
Múltkori írásunk után néhány gondolat a tegnap esti vita kapcsán.
Sajnos, előrelépésről nem igazán beszélhetünk, ezt jelzi a címbeli idézet a feledhetetlen Donald Pleasence-től.
Márky-Zay Péter hozta a tőle megszokott autentikus és magas színvonalú megjelenést. Karácsony Gergely nadrágjának hossza egy gondolattal kevésbé volt mérethelytelen, mindazonáltal öltözete ettől eltekintve rendben volt. Jakab Péter láthatóan megpróbál kívül maradni a stílusversenyen. Dobrev Klára, kihagyva a javítás lehetőségét, az előző alkalom szintjét egy szemkápráztató piros színnel súlyosbította.
Fekete-Győr Andrásról egy kicsit bővebben. Miniszterelnök-jelölti vitáról beszélünk. Egy olyan versenyről, ahol a résztvevők az ország egyik legfőbb közjogi méltóságának székére pályáznak. Ehhez képest FGyA szettjét legjobban az "engem küldtek, mert a főnököm nem ért rá, de én meg a haverokkal buliztam és nem volt időm átöltözni" vonal mentén írhatjuk le. Nem elég, ha valakinek a mondandója eléri azt a szintet, hogy egy ilyen vetélkedésben részt vegyen. Úgy is kell kinézni, hogy bárki elhiggye, ez az ember képes betölteni a kormányfői tisztet.
Nos, a Momentum elnöke messze van ettől. Messzebb, mint az elmúlt alkalommal. Érthető, hogy a többiektől való különbözőségét szeretné hangsúlyozni. Hogy ő fújja az új passzátszelet. De a gyakorlati kivitelezés súlyos tragédiába torkollik, noha lehetne ezt jól is csinálni.
Felülrő lefelé haladva:
A frizura... olyan semmilyen. De, hogy nem fiatalos, az ezer százalék.
Az ápolt borosta nagy divat manapság. Itt azonban az jut eszünkbe, hogy ez a csóka elfelejtett megborotválkozni.
A zakó rendben lenne.
A piszkosszürke, kínai hatású ing, lazának szánt, de itt inkább slendriánságot sugalló nyitott nyakkal határozott visszalépés a pólóhoz képest, valamiféle fékezett habzású forradalmárt jelenít meg.
A többi darabhoz sehogy sem passzoló barna öv csak ráirányítja a tekintetet a fölötte található kis pocakra.
A konfekciónadrág jól látható szabatlansága nem illik egy ilyen alkalomhoz. Továbbá szerencsésebb lenne a zakó színétől elütő, attól világosabb pantalló viselése.
...és végül a cipő. Emlékeimben kutatva Fekete-Győr Andrást csak ebben az egyszerű, hétköznapi cipőben (vagy ehhez nagyon hasonlóban) láttam. Ez eleve nem szerencsés, igénytelenséget sugalmaz. Valamint nem véletlen, hogy alkalmi cipőként senki nem hord fehér talpú lábbelit. Ez ugyanis csak az első koszosabb helyen tett lépésig marad makulátlan, egy piszkosnak tűnő cipő viszont nyilvánvaló öngól.
Összefoglalva. Lehet a jelenleg regnáló kurzust stílusbéli kritikával illetni, de ha ezen a téren is rendszerváltozást szeretnénk, akkor nem kevés teendő van még hátra.