Рихтер играет Моцарта
Zenéről baromi nehéz beszélni (főként egy magamfajta botcsinálta zenehallgatónak). Nem tudom, egyáltalán érdemes e. Aki nem fogékony az ilyesmire, annak lelkendezhetek napestig, hogy ez a morózus vénember ott a zongoránál... csodát művel. Csodát, úgy, olyan természetes módon, ahogy más megiszik egy pohár vizet. Leül a hangszerhez, és teszi a dolgát- leüti sorban a hangjegyeket, amit egy Mozart nevű másik géniusz jó kétszáz év előtt lekottázott. És semmi mást nem csinál. Nem iktat be a műbe öncélú trillákat, nem grimaszol. Mindenféle modorosság teljesen idegen tőle. A teátrális előadásmódot, a széles gesztusokat meghagyja Horowitznak. (A Trifonovhoz hasonló pojácákról már nem is beszélve. Úgy emlékszem, az ilyenekről írta Petőfi- "Tán csodállak, ámde nem szeretlek."). Megjegyzem, ha akarna se tudna másképp játszani, olyan közel helyezkedik a zongorához. Legszívesebben tán felülne rá. Másra nem is figyel. Nem tekintget körbe, nem tart kontaktust senkivel. Csak Szvjatoszlav Teofilovics van, és Wolfgang Amadeus. Barátja, Barshai, és a kis létszámú Japan Shinsei Symphony kiváló, alázatos partnerek ehhez. Nemkülönben a Yamaha zongora, ami az efféle előadásmódhoz tökéletes. Richter utolsó éveiben a Yamaha külön teamet tartott fenn, hogy a művészt, bárhol jár a világban, elkísérje.
Nem érdemtelenül.
Maynard Solomon Mozart-biográfiája szerint egyébiránt ez volt a szerző kedvenc zongoraversenye. (Ha valaki kérdezné.)
Ellenpontnak egy Malcolm Frager-felvétel ugyanerről a darabról. Felhívnám a figyelmet, hogy Frager kotta nélkül játszik (nem emlékszem olyan esetre, ahol Richter ilyesmire vetemedett volna, ő a blattolásnak, ismeretlen zenemű első látásra- prima vista- játszásának volt nagy mestere)- egy Steinway zongorán egyébiránt. A felvétel 1989-es, az Orchestra della Radiotelevisione della Svizzera Italiana élén Marc Andreae. (Ezután nem sokkal Fragernél rákot diagnosztizáltak, amiben aztán 1991-ben, 56 évesen, meg is halt.)
Noha az idegen nevek átírási szabályai szerint a helyes írásmód Rihter lenne, ezzel az alakkal sehol nem találkoztam. A Hungaroton lemezein is a Szvjatoszlav Richter "öszvér" forma szerepel, ezért magam is ezt használtam.
Most akadt kezembe a Hadrovics László főszerkesztette A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása című kézikönyv. Ez a Richter személynevet (is), mint idegen eredetűt, kivételként említi.
Szóval... mindegy.