Tegnap szervizben voltam. Míg a mester nekiállt a javításnak, kisétáltam a műhely elé, az utcára.
Gyümölcsfák illatát hozta a tavaszi szellő.
Szemben az iskola, ahol sok-sok éve elkezdtem a tanulást. Valami furcsa érzés tört rám. Nekidőltem egy oszlopnak, cigarettára gyújtottam, hosszan szöszmötölve.
A füstön át hirtelen egy kisfiút láttam meg, ki a semmiből tűnt elő.
Iskolaköpeny volt rajta- Istenem, iskolaköpeny!- és egy követ rugdosott. Kezében csupán egy kék uzsonnástáskát lóbált ...hát persze! Hiszen szombaton csak két óra van. Osztályfőnöki, rajz.
Rám mosolygott. Tekintete ismerős volt, szeme csillogott- készen állt, hogy megváltsa a világot...
Valaki megkocogtatta a vállam:
-Kész az autó.
Mire visszafordultam, a kölyök már nem volt sehol.
...talán nem is létezett.