Járóka Lívia 60 pontba szedve leírta, hogy mik is az elvárásai a többségi társadalommal szemben.

Kívánságlista.
Nem helyes a roma integrációt úgy kezelni, hogy elvárások csak és kizárólag a (többségi) társadalommal szemben fogalmazódnak meg...
Nem vitatom a jó szándékot, csak roppant egyoldalúnak találom.
Akar-e a roma kisebbség felemelkedni? Tennének-e valamit is a beilleszkedésért? Nem szerepel benne, hogy mit kell tennie a roma társadalomnak, mit kéne tennie a cigány értelmiségnek az integráció érdekében.
Számtalan helyen "Egyetértek!" jelzéssel illetem a javaslatot. Ennek oka, hogy bár a túlnyomó többségük jelentős anyagi vonzattal bír (magyarul- kurva sokba kerül), ám a befektetés nem csak a cigány kisebbség érdekeit szolgálja. És akkor el is jutottunk a leglényegesebb kérdésig: honnan és miből lenne pénz minderre? A javaslatok többsége ugyanis pénzbe kerül, sok pénzbe. Tudom a pontok összeállítása nem olyan mint egy költségvetés, hogy a kiadási oldalt meg kell támogatni a bevételi oldal adataival, de attól a kérdés még kérdés marad.
Számtalan pont vonatkozik általánosságban a mélyszegénységben élőkre, a segítségre nekik éppen úgy szükségük van, mint a romáknak, én tehát nem (csupán) etnikai kérdésként kezelném a kérdést.
Mint már írtam, hiányolom, hogy nem fogalmazódik meg egyáltalán: akarnak-e integrálódni a romák, mit kell(ene) tennie a romáknak, a roma értelmiségnek?
Mert ha a többségi társadalom egy tagjaként én is felsorolhatom néhány elvárásomat, akkor a mérleg serpenyőjébe, a teljesség igénye nélkül, a következőket tenném:
-szeretném látni a beilleszkedés szándékát
-szeretném látni a törvények tiszteletét, hogy ne a vajda, hanem a törvény szava szabályozza az ő életüket is, hogy ne a többségtől eltérően értelmezzék az enyém/tiéd/övé fogalmát, jog-, és kötelesség kérdését
-szeretném, ha vélt, vagy valós igazukat nem a hangjuk, hanem a szavuk felemelésével, érvek segítségével próbálnák elérni
-szeretném, ha nem csak a termény begyűjtése érdekében mennének ki a földre, vagy kertbe (másokéra, másokéba)
-szeretném, ha nem a milliós kripták szaporodnának, hanem az egyetemre jelentkezett romák lennének egyre többen
-elvárnám, hogy gyermekszülés felelősség, ne megélhetés forrása legyen
...

(a szövegben kékkel az eredeti anyag- minimális stilisztikai változtatásokkal-, barna, kurzív betűkkel a szerző hozzáfűzései olvashatók. a szerk.)

Járóka Lívia: Hatvan javaslat a romák valós integrációja érdekében 1.

I. Általános

1.A mélyszegénységet ne kezeljük romaügyként! A kb. háromnegyedmilliós leszakadó rétegből mintegy 250-300 ezer ember roma és megfordítva: a hét-nyolcszázezresre becsült cigányságból becslések szerint hasonlóképpen 250-300 ezren élnek mélyszegénységben.

Egyetértek! A mélyszegénység ma Magyarországon nem csak a romák problémája, a felzárkóztatás szükségessége AZ összes (mély)szegénységben élőre vonatkozik.

2.Ne etnicizáljuk a szociális problémákat! Meg kell különböztetni a roma és nem roma ügyeket, azaz a romákat sújtó kirekesztettséget nem kell szükségszerűen és minden esetben elkülönített kérdésként kezelni. A romák oktatási, foglalkoztatási és egészségügyi szempontjait az általános szociál- és gazdaságpolitikai tervezésben kell megjeleníteni, hiszen a mélyszegénységben élők (ahol a roma lakosság jelentősen felülreprezentált) problémái faji hovatartozásuktól függetlenül rendkívül hasonlóak az összes vonatkozó területen.

Egyetértek. Ehhez hozzáfűzni valóm nincs is.

3.Gazdasági szükségszerűség! A romák társadalmi befogadása nem csupán erkölcsi kötelesség, hanem gazdasági szükségszerűség is, és a romák teljes körű integrációja nem valamiféle jótékonykodás miatt elengedhetetlen, hanem egyben az ország jól felfogott pénzügyi érdeke. A mintegy 750-800 ezer főre becsült cigányság alkotja Magyarország legnagyobb számú és legdinamikusabban növekvő kisebbségét. Miközben a többségi társadalom rohamosan öregszik, a romák aránya gyorsan nő, és egyes előrejelzések szerint Magyarországon az aktív korú roma népesség aránya 2050-re magasabb lesz, mint a nem romáké. A roma közösségek sikeres gazdasági-társadalmi integrációja ezért hazánk jövőjének egyik kulcskérdése.

Egyetértek, magam is ezért tartom hazánk jelen,- s jövőbeli legnagyobb gondjának, Orbán Viktorral ellentétben!

4.Partnerséget, nem paternalizmust! (Egyetértek, nagyon fontos a különbségtétel! Egyrészt az amúgy is rohamosan erősödő rasszizmusnak nem kell muníciót adni, másrészt a paternalizmus nem megoldás.) A romák valós integrációja érdekében fel kell hagyni a szocialistákra jellemző paternalisztikus és etatista szemléletmóddal, valamint a liberálisokra jellemző, etnospecifikus megoldási kísérletekkel egyaránt, főként mivel az elmúlt húsz évben egyik sem párosult valós politikai akarattal, szakmai hozzáértéssel és megfelelő pénzügyi feltételekkel. A szocialista-liberális kormányok csupán a választások előtt kezdtek „osztogatni", illetve valós cselekvés nélküli látványos médiapolitizálást folytattak, miközben a romák társadalmi helyzete egyre romlott.

 Nem értek egyet! Mint Fidesz-KDNP delegált, természetes ez az éles kritika a korábbi próbálkozásokról. Én még a Kádár rendszerbeli pozitív diszkriminációt is beállítottam volna a sorba. Nem szabad azonban kihagyni a Fidesz első kormányzati ciklusát, amely négy év alatt éppen úgy semmi érdemleges nem történt, ezenkívül AZ Antall-Boross féle katasztrofális kormányzás is megérdemli a kritikát.

Szükséges az etnospecifikus megközelítés! Nem lehet figyelmen kívül hagyni egy etnikum kultúráját, múltját, szokásait, beidegződöttségét, stb. Fokozott figyelem kell a megoldások kereséséhez, figyelembe véve sajátosságaikat! A Fidesz-KDNP jelenlegi kormányzás éppen úgy hibáztatható, elég, ha most a közmunkákra vonatkozó intézkedéseket említem!

5.Paradigmaváltást! Az elmúlt években bekövetkezett Európában egy paradigmaváltás, melynek során az antidiszkriminációs és emberi jogi megközelítésről a gazdasági és pénzügyi érvek irányába tolódott el a hangsúly, valamint egy jelentős pozitív irányú szemléletváltás is megfigyelhető az európai politikában: öt évvel ezelőtt csaknem elképzelhetetlennek tűnt az a figyelem, amelyet ma már az uniós politika fő áramlata szentel a romák helyzetének.