Szép, szép... de asztalnál meghalna
Ha valaki nem ismerné az anekdotát, az egyszeri cigányprímás mondta ezt Yehudi Menuhin hegedűjátékára. És, hogy miről jutott ez eszembe? A minap egy étteremben vacsoráztunk, és elgondolkodtam, hol, milyen zene szól étkezés közben, és ez milyen hatással van rám. A lista nyilván szubjektív, és természetesen függ a szóban forgó hely jellegétől, de valamiféle következtetés azért kiolvasható belőle.
...három, és!
0. Hüvelyk Mátyás, helybéli zeneiparos félautomata szintetizátoron slágerokat tol, lehetőleg full hangerőn (nincs az a fogás, ami ezt elbírná)
1. helyi kereskedelmi rádió ("Fűrészárút csak Gyuszitól, a piac mögött a Betyárkörte utca 6. alatt!")
2. országos kereskedelmi rádió (az idióta betelefonálós játékok étkezés közben fokozottan idegesítőek)
3."konzerv"-zene a személyzet/tulajdonos ízlése szerint (Vagy bejön, vagy nem. Többnyire nem.)
4. csönd
5. komolyzenei rádió
6. Jazzy rádió
7. komolyzene (Mozart? Vivaldi? Bach? Persze nem a Máté-passió. És kiváltképp nem Petrovics Emil-kantáták, mert elhajítom a kanalamat!)
8. (bár)zongorista (Mondom- zongorista. Klimpírozni én is tudok.)
9. vonósnégyes, hárfa+fuvola, ilyesmi
10. jazz-trió (Jó lenne megérni, hogy Jacques Loussier kisegyüttese kísérje a rántottszeletemet.)
Nevezetes hiánya a felsorolásnak az ún. magyar nóta. Na, ahhoz már tényleg hangulat kell. És némi ital.