Az alábbiakban a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) tegnapi hozsannája közleménye olvasható. A pirossal szedett szöveg a szerző meglátásait tartalmazza.

 Rendőrségi túlkapás miatt marasztalták el Strasbourgban Magyarországot, közölte a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). Az Emberi Jogok Európai Bírósága ma (2012. június 26.) hozta nyilvánosságra ítéletét abban az ügyben, amelyet egy roma kérelmező brutális rendőri intézkedés miatt indított. A döntés értelmében a magyar állam megsértette a megalázó bánásmód tilalmát.
 Az ügyet a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Romaprogramja tárta fel, majd az Európai Roma Jogok Központjával (ERRC) (Európai Roma Kötelezettségek Központja mikor lesz vajon?) közösen vitte a strasbourgi bíróság elé.
 2010. szeptember 4-én este 9 óra körül a rendőrök egy kis faluban (Tiszalúc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Miért is titok ez?), egy családi ház kertjében tartott keresztelő ünnepségen csendháborításra hivatkozva (helyesen: tényleges csendháborítás miatt) felszólították az ünneplő roma (mennyiben releváns, hogy roma családról van szó?) családot, hogy halkítsák le a zenét.
 Ez meg is történt. (Hogyne- ahogy azt Móricka elképzeli. Gondolom, a bíróságot is ezzel etették.) Fél óra múlva a rendőrség nagy erőkkel vonult ki a helyszínre (minden valószínűség szerint azért, mert az ott lévők- belátva, hogy másokat nem zavarhatnak akkor sem, ha erre eredetileg jogosultnak érezték magukat- a bevett társadalmi normáknak megfelelően folytatták az ünneplést) , és gumibottal, könnygázzal oszlatta szét az ünnepséget annak ellenére, hogy az ünneplők nem álltak ellen a rendőri intézkedésnek, csupán kétségbe vonták annak jogosságát (szinte előttem van a kép).
K. Borbálát több rendőr métereken át húzta a földön a kapucnijánál fogva, aminek során a hátán sérüléseket szenvedett, és a mellei mindenki előtt láthatóvá váltak (gondolom, szintén fent nevezett jogkövető magatartása miatt került erre sor). Utána megmotozták, közben pedig nekilökték a rendőrautónak is. (Valamint öklönvágták az arcukkal.)
 Az ügyben a sértettek feljelentést tettek a rendőrök ellen hivatali eljárásban elkövetett bántalmazás miatt, azonban feljelentésüket elutasították. (Még szép.) A TASZ újabb feljelentése alapján indult nyomozást minden fokon megszüntették. (Dettó.)
 Közben a sértettek ellen is indult büntetőeljárás hatóság eljárása megzavarásának bűntette miatt. (Hallatlan!) Ez az ügy olyannyira gördülékenyen halad, hogy 2012 márciusában már első fokú ítélet született. (És mi volt az ítélet, kedves TASZ? Vagy az nem illik bele a koncepcióba?)
A vádat ugyanaz az ügyész képviseli, aki a rendőrök elleni ügyben a nyomozást megszüntette.
 K. Borbála képviseletében a két emberi jogvédő szervezet 2011 szeptemberében a strasbourgi bírósághoz fordult arra hivatkozva, hogy az aránytalan, brutális rendőri intézkedés és annak nem megfelelő kivizsgálása megsértette az Európai Emberi Jogi Egyezmény 3. cikkében lefektetett embertelen, megalázó bánásmód tilalmát.
 A bíróság ítéletében kimondta, hogy a rendőrök brutális fellépése az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel ellentétes volt, továbbá megállapította, hogy az ügy nyomozása sem felelt meg az egyezmény és a bíróság joggyakorlatában lefektetett elvárásoknak. (Vajon a TASZ-on és az ERRC-n kívül kit hallgattak meg az ügyben? Úgy értem, a másik oldalról.) Az EJEB ítéletéből kiderül, hogy a bíróság 5 ezer euró nem anyagi kártérítést ítélt meg a sértettnek, valamint a perköltségek megtérítését. (Dől a lé!)
 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának alapvető eljárásjogi követelménye, hogy csak a rendelkezésre álló hatékony hazai jogorvoslatok kimerítése után lehet hozzá fordulni. Jelen ügy jelentőségét az is adja, olvasható a TASZ közleményében, hogy a bíróság kimondta: a pótmagánvád lehetősége az adott ügyben nem minősült olyan hatékony jogorvoslatnak, amelyet a sértettnek ki kellett volna merítenie.
 Az ERRC és a TASZ szerint a strasbourgi döntés egyértelműen azt üzeni a jogalkalmazó hatóságoknak, hogy kötelesek alaposan kivizsgálni minden rendőri túlkapás gyanúját felvető esetet. Sajnálatosnak tartják viszont, hogy a bíróság bizonyítottság hiányában nem állapította meg, hogy az emberi jogsértést megvalósító rendőri brutalitás a sértett roma származásával összefüggésben történt volna.

Jómagam pedig azt tartom felettébb sajnálatosnak, hogy az ünneplőkben, valamint a TASZ igen tisztelt megélhetési jogvédőiben fel sem merült, hogy a rendőri intézkedés nem a sértettek származása, hanem a mások számára elfogadhatatlan, a társadalmi, közösségi normákat, az ide vonatkozó jogszabályokat semmibe vevő viselkedése miatt történt. Az esetleges túlkapások (a másik oldal véleménye következetesen hiányzik a közleményből) csakis ennek fényében értékelhetők.