A köztársasági elnök jelölésének ügyében a jól megszokott színjátékot láthattuk szeretett pártjainktól. Fergeteges alakításról egyik esetben sem beszélhetünk.
A Fidesz részéről Lázár "annyitisér" János adta a főszerepet, meglehetősen haloványan. Tapasztalt színházjáró emberrel egy percig sem bírta elhitetni sem azt, hogy nem pártember- mégpedig keményvonalas pártember- lesz a köztársasági elnök (-jelölt? Ugyan!:-/), sem azt, hogy bármilyen mértékben is kiváncsi lenne a többi párt véleményére. Azért azok felültek neki, és egymással versengve jöttek elő a baromságaikkal. Mesterházy "sótalan" Attila egészen odáig ment, hogy fergeteges humorral a politikai erőtéren kívülálló személy jelölését ajánlotta a kormánypártoknak. És egy percig sem gondolta, hogy erről mindenkinek Hiller Pisti sziporkája jut az eszébe 2005-ből, mikor is minden kérdésre (függetlenül annak mibenlététől) a következőt válaszolta: Az új köztájsasági elnököt Szili Katalinnak fogják hívni. ...de Sólyom hallani sem akart a névváltoztatásról. (Gondolom, az, hogy az MSZP most előhúzta Sólyom Lászlót kalapból, csak a jókedv fokozása mián történt.) Az LMP szokás szerint a sarokban duzzogott (remélem a következő választáson el lesznek zavarva a picsába), a Jobbik meg leporolta a közvetlen államfő-választás gondolatát, csak hogy valamit mondjon. Nyilván, ha komolyan gondolná, legalábbis népszavazásra gyúrna, és az esélyre komoly sikere lenne- hogy egy klasszikussal éljek. (Hogy erről már nem lehet referendumot tartani? Akkor előbb arról kéne, hogy lehessen.) A KDNP statisztáinak buzgó végszavazása szót sem érdemel. Főként, hogy nekik nem is ez volt a prioritás a napokban, hanem, hogy nehogymá' kihúzzanak egy fillért is a zsebükből (tényleg eljöhetne már a Megváltó, és kiűzhetné a kufárokat a Parlamentből!). A Demokratikus Koalíció prominens tagjai pedig- méltón politikai súlyukhoz- a padsorok alatt masíroztak föl-alá kicsiny síppal, kicsiny dobbal, kicsiny nádihegedűvel. Még jó, hogy rájuk nem lépett valaki.(Erről bővebben itt.)
Szóval, drága hölgyeim, és uraim- nagy kuss van, és csöndbe' egyétek meg, amit főztetek. A menüt nem a kukták állítják össze. Nekem mindenesetre hányingerem van.
