„Nem akarom letagadni, hogy szerelem is van a világon..., de az a regényírók bűne, hogy úgy láttatják, mintha egyéb se volna."
Mi tagadás, szép a beismerés, Móra Ferenc pedig szakmabeliként igazán tisztában lehet az írók piszkos üzelmeivel. Az a legnagyobb baj velük, hogy határok nélküli szerelmeket álmodnak, de a kockázatok és mellékhatások vonatkozásában kissé elárvultan hagyják az olvasókat. Hiába is mentegetőznének, miszerint senki elől nincs elzárva a józan belátás képessége, Ádám és Éva óta tudjuk, hogy a szerelem a legbizonytalanabb végkimenetelű vállalkozás.
És hogy az őspár valójában mennyire volt képes megbirkózni a kérdéssel, annak csak a Jóisten a megmondhatója, ez pedig most nem puszta szófordulat
A teremtéstörténetben hátrahagyott nyomok szerint nem teljesen uralták a terepet, vagy mégis? Ennek eldöntésére ajánlok egy remek forrást, amelynek mérete 16 cm x 10 cm, szerzője pedig Samuel Clemens néven látta meg a napvilágot.
Így nem ismerős? Nem csoda, hisz ez a jóember hajósinasként eltöltött évei hatására találta meg a számára ideális nevet. Szerintem állapodjunk meg abban, hogy aki képes magát egy mélységmérő rúd második vonásáról elnevezni, az kellő humorérzékkel rendelkezik ahhoz is, hogy Ádám és Éva történetét lebilincselően szórakoztató módon dolgozza fel. Ez bizony így is van, Mark Twain -mert hogy őróla beszélünk- igazi gyöngyszemet hagyott az utókorra a könnyed hangvételű, humoros naplójával. Sokan gondolják úgy, hogy ezt a művet méltatlanul felejtik el megemlíteni az író legjelentősebb műveinek felsorolásakor. Gondoljunk csak Tom Sawyerékre! Ugye, simán kinézhető a szerzőből, hogy kíméletlenül rántja le a leplet, akarom mondani a fügefalevelet, a női-férfi praktikák eredőjéről.
A naplóformának köszönhetően különösen jól kirajzolódnak a női és férfimentalitás legmélyebb titkai és természetesen azok különbözőségei. Mark Twain nemcsak azt tudatosítja bennünk, honnan ered a kibékíthetetlen ellentét Ádámok és Évák között, de azt sem hagyja elfelejteni, hogy ha a teremtéstörténet kezdete óta napjainkig felmerülő konfliktusokat lazán és humorral kezeljük, nem lesz sikertelen a másik nem megértésére való törekvésünk.
Milyen volt Ádám Mark Twain szerint? Talán ez a pár sor ízelítő sejteti:
„Az utóbbi időben néha olyan gondolatom támadt, hogy van valami vonzó Éva egyéniségében. Különösen egyes testrészei érdekelnek - éppen azok, amelyek az enyémtől különböznek. Hát nem furcsa? Most is ezekre gondoltam, amikor hirtelen eltakarta levelekkel és lombos gallyakkal. Megkérdeztem tőle, mit jelent ez az újabb bolondság, és letéptem testéről a zöldséget. Erre vörös lett, és remegni kezdett. Még sohasem láttam senkit így elpirulni és reszketni, még engem is kellemetlenül érintett. Azt mondta, rövidesen meg fogom tudni, miről van itt szó. „
Milyen Éva?
Természetesen dögös, impulzív, kreatív, elragadóan kotnyeles, gyengéd, egyszóval nélkülözhetetlen, mint a nők általában. Igaz, hogy kíváncsisága elvezet az Édenből való kiűzetéshez, de annak köszönhető a létezés kezdete óta tartó, kettejük közötti,örök szövetség. Aki mer, az nyer.
Milyenek voltak ketten együtt?
Éva naplóbeli zárógondolata megadja a választ: Ahol ő volt, ott volt a Paradicsom.
( Kép forrása: vicclap.hu )