A kazettás magnó dicsérete
A minap valami atavisztikus ösztön hatására kazettás decket kezdtem keresni a neten (persze addig hezitáltam, míg lemaradtam róla). Sokadszorra is rá kellett jönnöm, hogy a kazettás magnó valami olyan, amit jelképnek választhatna az én generációm. Legutóbb akkor éreztem ezt, mikor Hadas Kriszta elmesélte egy interjúban (lásd még- akasztják a hóhért), miként térdelt apa deckje előtt, hogy elkapjon egy-egy számot a Komjáthyból. Jómagam például 623-szor voltam kénytelen végighallgatni Streisand kisasszony Woman in love-ját*, mikor a hétfő délutáni kívánságműsort követtem végig hasonló okokból. (A Millió, millió, millió rózsaszálról nem is beszélve.:-/)
Azért abban is volt kakaó, mikor a Convoy zenéjét hallgattuk egy mk27-esről, a szokott beton pingpongasztalon ücsörögve, de az igazi mégis az volt, mikor a Nightflight to Venus intrója dübörgött otthon. Hát nem? Hát de. (Azt csak később tudtuk meg, hogy ezt Cozy Powell Dance with the Deviljéből emelte át Frank Farian nemes egyszerűséggel.)
Ha jól belegondolok, gimiben három dolog tartott össze minket: a bicikli- (miszerint kerékpár), a foci- és a zene szeretete (az eddások vs. hungáriások ellentétről majd talán egy más alkalommal).
Hogy kicsoda Pom-Pom?... izé... Hogy mi az a kazettás deck? Egy olyan magnó, gyerekek,ami a Philips által a hatvanas évek elején szabadalmaztatott kazettás szalagra (Compact Cassette®) vesz fel, és játszik le arról hangot, de nem tartalmaz erősítőt. Darvas László által ajánlott magyar megnevezése- csévélő.
↑Pioneer CT-506↑
↓Akai CS-F21↓
Viszont rátaláltam az Index-fórumon a magnódeckes topicra (nem gondoltam volna, hogy ilyesmi létezik még), és mohón kezdtem olvasni a harmincezer hozzászólást 2006-tól.:-) Olyasmi feelingje van, mint kedvenc filmemben, mikor a középiskolás srácok egykorvolt elődeik képeit nézegetik borzongva az alma mater patinás vitrinjeiben, tanáruk John Keating vezetésével (na, melyik ez a film?), esetleg, amikor Szempontpuska magyar focis sorozatát (itt, innen visszafelé) olvastam vagy két évvel a publikálás után. "Titkos is, és misztikus... kicsit utópisztikus." Már-már mozdulna az ember keze, hogy beírjon valamit, de hát egy néhány év előtti kommentre reagálni nem túl praktikus dolog. Körülbelül annyi értelme van, mint strandpapucsban a bundabélésnek.
No, de csak néhány hét, és máris utolérem őket.:-)
(Azt hiszem, kicsit olyan kezd lenni a poszt, mint Hugo Nyomorultakja: Fele szöveg, fele lábjegyzet. Sebaj!)
*Basszák meg, ez nem is rossz dal. Kár volt megutáltatni velem.