Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent, nekem...
A Dunát, a Tiszát.
A Balatont, a Velencei-tavat.
Pestet és Budát.
A sárga villamosokat és a kék Ikarusokat. Mondom, Ikarusokat. ...és a huzatot a metróban, amint épp letépi a fejem.
Rúzsa Magdit, ahogy a Most élszt, Bródyt, ahogy a Ha én zászló volnékot énekli.
Slamó egy világot álmodik... ami most múlik pontosan.
A kicsi lány becsap a célba Szöulban, Gedővári táncolni kezd a páston, ugyanott.
Benedek lóbál, Kásás bevágja, Kemény Dénes megint a vízben.
Pálinger kivédi, Görbe pedig újra a vb szépségkirálynője.;-)
Bödőcs Tibin és Kőhalmin megszakadok.
Szabó Gyula magyar népmesét, Márkus László a Vackort meséli. Loncsos, lompos és bozontos. Piszén pisze...
Bendegúz lefejeli a tányért.
Őze- Gyurica Miklós órásmesterként- eltartott kezekkel lép ki a nyilasházból.
Rudolf Peti félfordulattal ugrik neki a Fekete Virágot körbeállóknak.
...akik között ott áll Kaszás Attila is. Bubik Pista sem sejti még, amit mi már tudván tudunk...
...akarsz-e játszani halált? Vagy inkább egy Héja-nászt az avaron? Vagy valamit... amit... pszt... nem tudhat más, csak egy meg egy?
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet!
Mert kell egy csapat.
Mert egyedül nem megy...